A panírozásról alapvetően mindenkinek a tipikus három lépéses módszer jut eszébe, ahogy gyerekkora óta látta otthon – liszt, tojás, zsemlemorzsa, majd bele a bő, forró olajba. Ez az eljárás az Osztrák-Magyar Monarchia idején terjedt el nálunk is, aminek kezdetekben végtelenül egyszerű oka volt – laktatóbb és kevesebb hús felhasználásával is bőséges ételt kaphatunk, ha a húst vastag, finom bundába tesszük, valamint a bepanírozott hús sem szárad ki olyan könnyen, mint egy hagyományosan elkészített sült. Gazdaságosabb és könnyebb volt tehát a bundázott hús elkészítése.

Ma már azért ennél árnyaltabb a dolog, mert bár mindenki szereti a klasszikus, jól megszokott „bécsi szeletet”, nagyon sokféleképpen elkészíthetjük, hogy biztosan soha ne unjunk rá a kedvencünkre.

Maga a panírbunda is többféleképpen variálható, minden igénynek, ételallergiának, intoleranciának megfelelve elkészíthető. Például használható búzaliszt helyett akár rizsliszt is, vagy mandulaliszt, adhatunk a morzsához magokat, például lenmagot, szezámmagot, tökmagot, sőt manapság a gyerekek körében egyre népszerű megoldásként apróra tört chipset, vagy cukrozatlan kukoricapelyhet is keverhetünk a morzsához. Mindenképpen ügyelnünk kell azonban rá, hogy ezek a kevert panírok bizony gyorsabban megéghetnek a forró zsiradékban, mint a hagyományos zsemlemorzsa – amit egyébként magunk is elkészíthetünk különösebb gond nélkül, elég hozzá egy kis lyukú reszelő, vagy egy konyhai aprítógép, na meg némi száraz kenyér, kifli vagy zsömle.

Pár éve jött itthon is divatba két másik újdonság, a Távolkeletről származó, úgynevezett panko morzsás panír, és a tojás kihagyásával, fűszerek hozzáadásával készített amerikai stílusú, vagy Kentucky panír is. Itt a lépések kicsit változnak a mi klasszikus receptünkhöz képest, hiszen a lisztet vízzel keverik össze, többféle fűszert tesznek a morzsához, mint a fokhagyma granulátum, pirospaprika, aprított mustármag, majd a lisztes keverékbe és aztán a morzsába forgatják a húsokat. Ez ideális például azok számára, akik nem szeretik, vagy nem ehetnek tojást.

A fűszerezett bunda egyébként többféleképpen variálható, nem csak az amerikai ízvilág kedvelőinek vannak keverékek hozzá, tehetünk bele őrölt oregánót, bazsalikomot, édes paprikát, így mediterránabb ízt kapunk, de adhatunk hozzá cayenne borsot, és mexikói fűszerkeveréket is, ha a pikáns ízeket kedveljük inkább. Egészen egyedi kombinációkat is készíthetünk kakukkfűvel, kurkumával, vagy egy kis rozmaringgal is, és ha ezeket a fűszervariációkat különféle lisztekkel vegyítjük, akkor lehetőségeink végtelenek.

Az igazán puha húshoz érdemes lehet akár tojás helyett a panírozásnál tejet/tejfölt/joghurtot használni, akár a panírozás előtt 1-1 órára tejbe áztatni a húsokat. Ez különösen jó megoldás az étel kiszáradása ellen, valamint puhává, ízletessé és szaftossá varázsolja a húst.

Akik egyébként is inkább a puha falatokat kedvelik, nem a ropogós ételeket, azoknak nagy kedvence lehet a morzsa kihagyása nélkül készített panír, az úgynevezett párizsi bunda, vagy a fish and chipshez használt sörbunda is. A párizsi verzió elkészítésénél a klasszikushoz képest az a különbség, hogy a liszt és a tojás után rögtön kisütésre kerül az étel, nem kerül rá zsemlemorzsa. A sörbunda, mint neve is mutatja sörrel készül, általában világosból, de a merészebbek, akik kedvelik a sötétebb sörök kesernyés ízét, ezzel is próbálkozhatnak. Mivel mint a párizsi, mind a sörbunda hajlamos vastagabb réteget képezni a szeleteken, így érdemes jól leellenőrizni a felhevített zsiradék hőfokát, hogy biztosan átsüljön a hús belseje is. Valamint, mivel nagyon nedvszívók ezek a bundák, így fontos a kész, kisütött ételt mindig lecsepegtetni, különben a végeredmény zsíros és szivacsszerű lesz.

A panírozott finomságokhoz nagyon sokféle köretet válaszhatunk, a bundának és a többi alapanyagnak megfelelően. Örök kedvenc a rántott szelet burgonyapürével, vagy akár rizzsel, petrezselymes burgonyával és – ha már a fritőz úgyis előkerült – sültkrumplival is. Nyáron friss fejes saláta, összejövetelekre francia saláta, savanyúságok passzolnak hozzá, de a panírozott húsok, zöldségek, sajtok gyakran szolgálnak feltétként is egyes főzelékekhez, egytálételekhez.

Tagadhatatlan, hogy rendszeresen, jóízűen fogyasztjuk ezt a már-már alapélelmiszernek számító kedvencet, így teszik még kisebb-nagyobb változtatásokkal a világ számos más pontján – Ausztriában wiener schnitzelként terjedt el, kizárólag borjúból, Milánóban a paradicsomos spagettire halmozva, parmezánnal megszórva kaphatjuk, Amerikában a rántott csirke a nap bármely szakában fogyasztható, ropogós bundában, különféle ízesítésű szószokkal, Japánban szeletkékre vágva eszik, bento dobozból ebédre. Egyben viszont mindenki egyetért – nincs finomabb egy jó rántott szeletnél!